A világ első hátaslova

  Az andalúz hivatalos neve a 20. szátad eleje óta tisztavérű spanyol fajta. (pura raza espana). Az andalúz kifejezés a fajta származási helyére utal, de ezt a nevet a köznyelv számos egyéb, nem tisztán tenyésztett, de a térségben élő egyedre is használja, ezért látták szükségesnek egy új, pontos név bevezetését. A Kr. e. 4000 körül készült barlangrajzok tanulsága szerint az andalúz őseit már ebben az időszakban is lovagolták, ami a történelmi kutatások jelenlegi állása szerint azt jelenti, hogy ezeket a lovakat használták a világon először hátasként. A fajta, mely a Guadalquivir folyó vidékén alakult ki, egyes elméletek szerint a tartpáneredetű sorraia póni leszármazottja, és bizonyítható, hogy az andalúzt Julius Ceasar korában is idegen vértől mentesen tenyésztették. A spanyol ló számos uralkodót lenyűgözött: az  andalúz szerelmese volt Caligula római császár, Oroszlánszívű Richárd, Nagy Frigyes és Napóleon is. 
  Emellett szinte minden királyi és nemesi udvartartás elengedethetetlen "kelléke" volt a spanyol ló vagy valamely olyan fajta, melyre a spanyol vér is hatással volt. Választék pedig volt bőven, hisz az andalúztól eredeztethető a lipicai, a nápolyi, az altér-real, a lusitano és a kladrubi is. Kisebb hányadban, de szintén található spanyol vér a nóniusz, a holsteini, a hannoveri, a württembergi és valószínűleg a connemara fajtában is. Spanyol eredetű volt az angol telivér fajta kialakításáho használt kancák egy  része is. 
A spanyol ló a hidegvérűek között hatott a boulogne-ira és a norira is. Észak- és Dél-Amerika lótenyésztésében szinte minden fajta spanyol ősőktől eredeztethető. Ma már lehetetlen megmondani, hogy a más fajtákban használt spanyol vérvonalak mekkora hányada volt andalúz, az viszont bizonyos, hogy a fajta küllemi jegyei gyakorlatilag minden, itt felsorolt fajta egyedein fellelhetők. Az andalúz lovat már a kezdetektől elsősorban hátaslóként hasznosították. A fajta tenyésztése a középkor utolsó századaiban a délspanyol karthauzi kolostorokban folyt. Egy híres nemes, Don Alvaro Obertus de la Valeto végrendeletében a szerzetesrendre hagyott egy 40 km ²  -es, lótenyésztésre kiválóan alkalmas területet, így 1476-ban bekövetkezett halála után a lovakhoz jól értő karthauziak vették át a tenyésztés vezetését.
 A három legfontosabb tisztavérű tenyészet Jerez de la Frontera, Sevilla és Casallo környékén működött. Ezen kívül jelentős volt a nemesi családok andalúz állománya is: a zamoranos, a guzmanes és a valenzuelas mind-mind ilyen magántulajdonú ménes volt. Az andalúz méneseket több súlyos csapás is érte: Napóleon seregei számos egyedet zsákmányoltak, de szerencsére a szerzetesek el tudták az állomány egy részét. 1832-ben járvány pusztított az ekkor már nem karthauzi kézen lévő állományban, amit csak néhány egyed élt túl. A spanyol kormány ezután egészen az 1960-as évekig kiviteli tilalmat rendelt el az andalúzra, az állomány regenerálása érdekében. A fajta ma az egyik legkedveltebb hátasló a világon: egyedül Andalúziában 124 ezer tenyészkanca található. A fajta rokontenyésztése tilos, és erre nagy egyedszám miatt nincs is szükség. 

Információk

Vérmérsékel: melegvérű
Marmagasság bottal: 162-167 cm
Szín: leggyakrabban szürke vagy pej, de fekete is megengedett
Felépítés: nemes, egyenes fej, széles homlok, nagy szemek, erős, ívelt nyak, erőteljes, széles vállak, arányos, viszonylag rövid test, gömbölyű far, közepesen hosszú, erős lábak, dús, hosszú sörény és farok
Jellemzők: atletikus, fordulékony, intelligens, tanulékony, megbízható, jármódjai jó minőségűek: ütemes lépés, akciós ügetés, nyugodt, lapos vágta
Hasznosítás: hátaslóként
Származási hely: Spanyolország, Jerez de la Frontera
Eredet: történelem előtt
Élettere: mediterrán éghajlat

Érdekesség

 Az andalúz eleganciája, akciós mozgása és tanulékonysága tette lehetővé a híres spanyol lovasiskola megalapítását, melynek föld feletti és egyéb gyakorlatait a bécsi spanyol lovasiskola is hasznosította. A 19. század elején az andalúzok tenyésztését Pater  D. Pedro jose Zapata y Caro irányította. Az ő felügyelete alatt híressé lett zapata ménes egyedei jórészt feketék és pejek voltak. Ez az állomány nemesítette a portugál altér-realt.

copyright: horses16.gp