Vad tájak üde színfoltja

  A mintás szőrzetű lovak a történelem folyamán mindig kiemelt figyelmet kaptak: 20 000 éves barlangrajzokon már láthatók, és sok későbbi kultúrában nyomon követhető az emberek irántuk érzett tisztelete. Nem csoda, hogy a 18. században kialakult appaloosa máig nagy népszerűségnek örvend. A fajta őseit, melyek kölünböző fajtákhoz tartozó ibériai egyedek voltak, a spanyol hóditók vitték Amerikába.   
  Az appaloosát a Nez Percé indiánok kezdték el tudatosan tenyészteni 1710 körül, a nyugati Washington, Oregon és Ideho államban. Innen ered a fajta neve is, hiszen Palouse egy oregoni város és folyó, melyből az appalousey szón keresztül kialakult a ma használatos forma. Az indián törzsek között élénk lókereskedelem folyt, de a Nez Percék mindig ügyeltek rá, hogy a legobb egyedeket megtartsák és továbbtenyésszék, az intelligencia és a sebesség javításának érdekében. 
  Az 1800-as évek végén az appaloosa segített a Nez Percéknek megszökni a fehér hódítók elöl. A menekülők kb. 2000 km-t tettek meg sziklás, részben nehezen járható területeken. Amikor a fehérek legyőzték az indiánokat Montanában, a foltos lovak a hódítóké lettek, illetve szétszéledtek. 1938-ig úgy tűnt, senkit sem érdekel az appaloosa sorsa. Ekkor azonban megalapították az appaloosa tenyésztőegyesületét, melynek feladata a fajta megőrzése lett. Ma több mint 500ezer egyedet regisztrálnak. Az egyedek hobbilóként és sportra egyaránt alkalmasak. Leggyakrabban westernversenyeken lehet találkozni velük.

Infromációk

Vérmérséklet: melegvérű
Marmagasság bottal: 144-155 cm
Szín: foltos, világos, márványszínű bőr, selymes szőr, sörény és farok, csókaszem
Felépítés: nagy a különbség az egyes egyedet küllemében, általában finom, intelligens fej, arányos, tömeges test, ritka, rövid sörény
Jellemzők: kiegyensúlyozott karakterű, barátságos, szívós, jó állóképességgel rendelkezik
Hasznosítás: hátaslókként
Származási hely: USA, Oregon állam
Eredet: 18. század
Élettere: mérsékelt öv

Érdekesség 

  Vannak appaloosa egyedek, melyek egyszínű szőrzettel születnek, de a bőrük már születésüktől fogva foltos. Később a szőrzeten is megjelenik a bőr mintázata. Más csikók már születésük óta foltosak, de azok formái kétéves korig még változhatnak. 
  A fajtát öt színben tenyésztik. A párductarka viágos alapszínű, a testen található különböző, sötét színű foltokkal. A takarófoltos teste fehér, melyen mindenféle színű foltok találhatók. A hópehelyfoltos alapszíne bármilyen lehet, kivéve szürke, melyen fehér pöttyök találhatóak. A márványfoltos teste teljesen tarka. Az agáttartka fehér foltos sötét alapszínen.

copyright: horses16.gp