Az olasz mezőgazdaság egykori munkása

A bardigiano a Parma tartománybeli Ceno-völgyben található Bardi nevű hegyi faluról kapta a nevét. A térség az Appenninek északi részén található, Parma, Piacenza és Ligria térsége között, ahol a középkorban saját hadsereggel rendelkező, önálló miniállam létezett. A bardigiano kialakulásáról nincsenek pontos adatok. A fajta az ókori Róma virágzása idején már biztonyosan fellelhető volt, és viszonyleg elszigetelt élettere miatt keveset változott évezredek alatt. A bardigiano kialakulására minden valószínűség szerint berber vér is hatott. 
Mivel a fajta több, Nagy-Britanniábal fellelhető pónifajtához nagyon hasonló jegyeket mutat, valószínű, hogy a bardigiano ősei közé tartozik a kelta póni is. A bardigianóra később az avelignese fajtán keresztül a Dél-Tirolból származó haflingi is hatott. A bardigiano a középkorban igáslóként terjedt el, főként a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban hasznosították. Biztos lépte az utakban általában nem bővelkedő hegyvidékeken, valamint a nagy ellenállóképessége nagy hőingás és szélsőséges időjárási viszonyok között felbecsüéhetetlen értéküvé tette.
 További értékes tulajdonsága, hogy rendkívül jól hasznosítja a táplálékát, ezért viszonylag kevés takarmánnyal is komoly teljesítményre képes. A fajta a II. világháború, valamint a gépesítés hatására a kihalás szélére került. Az 1970-es években nyújtott állami segítséggel sikerült megmenteni a bardigianot. Ma az éves tenyészbemutatókon kb. 300ezer egyed vesz részt.

Információk

Vérmérséklet: melegvérű
Marmagasság bottal: 138-146 cm (mének), 134-144 cm (kancák), kisló
Szín: minden alapszín
Felépítés: finom fej, rövid fülek, nagy szemek, rendkívül széles, vastag nyak, rövid, kompakt test 
Jellemzők: biztos lábú, szívós, erős, gyors, barátságos, kiegyensúlyozott
Hasznosítás: málhás és könnyűigás lóként
Származási hely: Olaszország, Észak-Appeninek
Eredet: történelem előtt
Élettere: mediterrán hegyvidék

Érdekesség

A bardigiano későn érő fajta. Teljes terhelés alá általában csak ötéves kora után vehető.  1992. óta arab talivér mének is fedeznek bardigiano kancákat. Az így született egyedeket bardarabnak nevezik. Ezek az egyedek jól ötvözik a két fajta kívánatos tulajdonságait.

copyright: horses16.gp