A skandináv ügető

    A Dole Dél-Norvégia vidékéről, a Gudbrandsdal-völgyből származik. A fajta eredetét tekintve a fellhez és a dale-hez hasonlít: korai ősei minden bizonnyal ugyanazok a vadlovak voltak, melyek a történelem előtti időkben Észak-Európa különböző vidékein éltek. A Dole kialakulására hatott a fríz, majd az angol telivér, a 20. században pedig az arab telivér is. 
    A fajtát alapvetően mezőgazdasági és málhás hasznosításra tenyésztették: az egyedek nehezek és erősek voltak. Emellett kialakult a könnyűigás típus is, melyet a 20. század közepe óta ügetőversenyeken is használnak. A fajta tenyésztése 1962 óta részben állami finanszírozással működik, és az ügetőtenyésztésre a mai napig kiemelt figyelment szentelnek. 
    Mára a nehéz és könnyű típusú Dole közötti különbség elmosódott, hisz a különböző egyedeket gyakran keresztezték egymással. A ma élő egyedek nagy erejük miatt a korai ősökhöz hasonlóan alkalmasak mezőgazdasági és erdei munkák elvégzésére, de ezek az egyedek könnyebbek, gyorsabbak és nemesebbek, mint a 200 évvel ezelőtti Dole.
    A mai norvég lóállomány körülbelül 50%-át teszik ki a Dole egyedek. A fajta Norvégián kívül nem terjedt igazán el, nemzeti megbecsülése és népszerűsége azonban biztosítja a fentmaradását.

Információk

Vérmérséklet: melegvérű

Marmagasság bottal: 145-155 cm

Szín: pej, fekete, sárga, ritkán szürke

Felépítés: hosszú nyak, egyenes hát, csapott far, dús sörény és farok

Jellemzők: igen erős, nagy munkabírású

Hasznosítás: könnyűigás

Származási hely: Norvégia, Gudbrandsdal-völgy

Eredet: 19. század

Élettere: tajga éghajlat

Érdekesség

1834-től Odin angol telivér mén nemesítette a Dole állományt. Elsődlegesen neki tulajdonítható, hogy a fajta egyedei kitűnő ügetőkké váltak.

Egy mén akkor kerülhet tenyésztésbe, ha 1000 métert 3 perc alatti idővel tud teljesíteni.

copyright: horses16.gp