Vidáman dacol az elemekkel

    A sok, történelem előtti időkből származó brit pónifajta közül az exmoort tartják a legrégebbinek. A délnyugat-angliai Exmoor-Somerset vidékén őshonos fajtát a térségben 60 000 évvel ezelőtt élt lovak közvetlen leszármazottjának tartják. A korai ősök az archeológusok szerint lábon érkeztek angliába akkor, amikor azt még nem választotta el tenger Eurázsiától. Az exmoor az utolsó jégkorszakot a jégmentes brit vidékeken vészelte át.
    A fajta mind testalkatát, mind küllemét tekintve kitűnően alkalmazkodott a Brit-szigetek zord éghajlati sajátosságaihoz. A hegy- és lápvidékek szélsőséges klímái egyedi "védelmi rendszert" alakított ki a fajta küllemében. Az exmoor felső szempillája és szemöldöke igen hosszú: ezzel biztosítja, hogy látószerve esős időben is kitűnően érzékelhessen. Az egyedek farokrépájának felső részén hosszú farokszőrzetet kiegészítő, rövid szőrzet található, mely vízlepergetőként szolgál. Ez a rövid farokszőrzet tavasszal kihullik, a tél beálltával pedig ismét kinő. A fajta testszőrzete télen kétrétegű: belül egy rövid, dús és gyapjas réteg található, melyet kivül hosszú, zsíros szőrzet véd a nedvességtől.
    A fajtát eredetileg hátaslóként, főként terelésre használták, mára azonban díjugratásban, díjlovaglásban, távlovaglásban is megállják a helyüket. Az erős exmoor felnőtt lovasokat is elbír, alapvetőe szeret dolgozni, emellett barátságos és tanulékony. Ezen értékei miatt terápiás lovasoktatásra is alkalmas. 
    A fajta tenyésztése 1921 óta folyik egyesületi keretek között. Első méneskönyvét 1963-ban adták ki.

Információk

Vérmérséklet: melegvérű

Marmagasság bottal: 124-127 cm (kisló)

Szín: pej, fakó

Felépítés: nagy, élénk szem, széles szügy, feszes hát, erős, izmos far, dús sörény és farok 

Jellemzők: felnőtt lovasokat is elbír, robosztus, ritkán betegszik meg, nem vált szőrt, sokoldalúan hasznosítható

Hasznosítás: nyereg alatt és fogatban

Származási hely: Nagy-Britannia, Exmoor, Somerset

Eredet: történelem előtt

Élettere: óceáni éghajlat, hegy- és lápvidékek

Érdekesség

Az exmoort többször próbálták más fajtákkal nemesíteni, a keresztezésből született egyedek azonban rendszerint elvesztették eredeti értékeiket. Ennek köszönhető, hogy az exmoor évszázadok során szinte változatlan formában tudott fennmaradni.

Az exmoor fennmaradását számos magántenyésztő biztosította: a leghíresebb ilyen tenyészet Sir Richard Aclandé volt, aki 1818-ban alapított exmoor ménest, mintegy 400 egyeddel.

copyright: horses16.gp