Luxusfogatlóból modern hátas

    A frederiksborgi a legrégebbi, Dániában tenyésztett fajta, melynek királyi ménesét II. Frigyes alapíttatta 1562-ben. A fajta kialakításához andalúz és nápolyi vérű méneket használtak. IV. Keresztély a 17. században berber, török, lengyel, angol és északnémet ménekkel nemesítette tovább a fajtát, ezzel létrehozva a kor Európájának egyik leghírresebb, luxuscélokra tenyésztett állományát. A frederiksborgi célja a nemesség fogatlóigényének kielégítése volt, és az egyedek nemes és egészséges megjelenésének köszönhetően sikerült is. Az ekkoriban tenyésztett frederiksborgi egyedek nem feketén születtek, és idősebb korukban világosodtak ki, mint a lipicaiak, hanem már születésükkor fehéres színűek voltak. Ezekre a ritka egyedekre nagy kereslet mutatkozott.
    A fajta a 18. században élte a fénykorát. A kezdeti fogatos felhasználás mellett ekkor már elterjedt lovasiskolában való használat is: a frederiksborgi éppúgy alkalmas volt a magasiskolai gyakorlatra, mint a lipicai vagy az andalúz. A frederiksborgit más fajták nemesítésére is használták ebben az időszakban.
    A fajta ménesét 1876-ban bezárták, mivel az egyedek nagy része magántulajdonba került, így az állomány szétszóródott. A fajta regenerálására 1939-ben tettek kísérletet: fríz, oldenburgi, majd arab és angol telivérek tenyésztésbe vonásával próbálkoztak.
    A ma élő frederiksborgi a kor igényeinek megfelelően elsősorban hátaslóként és fogatban használatos, és genetikailag kevés kapcsolat fűzi a 18. századi egyedekhez.

Információk

Vérmérséklet: melegvérű

Marmagasság bottal: 155-160 cm

Szín: sárga, ritkán más színű is előfordul, általában sok jeggyel

Felépítés: közepes méretű fej, rövid, magasan illesztett nyak, alacsony mar, közepesen hosszú hát, nagy, kerek far, erős láb és pataszerkezet

Jellemzők: erős, engergikus, figyelmes és tanulékony, sokoldalúan hasznosítható

Hasznosítás: hátaslóként, fogatban

Származási hely: Dánia, Frederiksborg

Eredet: 16. század

Élettere: óceáni éghajlat

Érdekesség

A lipicai egyik híres vonalalapító törzsménje, az 1765-ben született Pluto valójában frederiksborgi fajtájú volt.

Annak ellenére, hogy a frederiksborgi tenyésztésének célja a nemesség kiszolgálása volt, számos egyed a mezőgazdaságban dolgozott, ahol kitűnően megállták a helyüket.

copyright: horses16.gp