A mesék szilaj feketéje
A mai fríz őseit az elsők között háziasították Európában. A 2. században, a Hadrianus római császár idején szolgáló fríz katonákkal már ezek a lovak is részt vettek a nagy-britanniai hadjáratokban. Bizonyos szakemberek szerint a shire fajta elődei is ezek a lovak voltak.
A fríz lóállományt a 16-17. században andalúz ménekkel keresztezték. Ennek köszönhető, hogy a fajtát ma a melegvérűek között tartják számon.
A fajtát, az andalúz hátas ellenére főként a mezőgazdaságban hasznosították, de a frízek a spanyol hatás következtében egy idő után túl könnyűvé váltak ahhoz, hogy továbbra is érdemes legyen őket a gazdaságokban dolgoztatni. Ekkor már elterjedt a groningeni fajta is, mely ideális munkaló volt.
A fríz emiatt majdnem kihalt az 1900-as évek elején: mindössze három fedezőmén maradt meg. A gyönyörű feketék kedvelői azonban sikeresen regenerálták a frízt, és az 1900-as évek második felében a fajta addig ki nem használt tulajdonságai is előtérbe kerültek.
Információk
Vérmérséklet: melegvérű
Marmagasság bottal: 155-160 cm
Szín: fekete
Felépítés: nemes fej, kis fülek, ívelt nyak, rövid, egyenes hát, jól izmolt far, erős csontozat, dús, hosszú sörény és farok, dús csüdszőrzet
Jellemzők: szeretnivaló karakteréről és könnyű kezelhetőségéről híres, nemes megjelenésű, élénk
Hasznosítás: fogatban és hátaslóként
Származási hely: Hollandia, Frízföld
Eredet: 16-17. század
Élettere: óceáni éghajlat
Érdekesség
A 20. század elejéig a frízek fele pej volt, ma viszont kizárólag fekete frízeket tenyésztenek tovább. Ezek általában jegytelenek: a fehér csillag a homlokon az egyetlen jegy, ami engedélyezett.
A fajta egyedei ragaszkodnak az emberhez, mégis rosszul viselik a büntetést. Nem ritka, hogy hónapokig nem nyerik vissza bizalmukat, ha bántják őket.
copyright: horses16.gp
|