A lótenyésztés kialakulása

Amint egyre nagyobb körben megjelent az igény a ló használatára, illetve egyre nagyobb számú egyed állt rendekezésre, az ember felfedezte, hogy melyek a ló kívánatos, továbbörökítendő tulajdonságai. A lóval foglalkozó korai szakértők tapasztalatot szereztek arról, hogy milyen adottságok kellenek a megfelelő munkavégzéshez, a nagyobb teherbíráshoz, a jobb állóképességhez, a gyorsasághoz és egyéb, a hasznosítás szempontjából fontos előnyyökhöz.

A mindenkor kívánatosnak tartott tulajdonságok alapján, valamint a tenyésztés által elérendő célokhoz elkezdték kiválogatni azokat az egyedeket, melyeket a leginkább megfelelőnek tartottak. Döntő fontosságúvá vált, hogy az egyedek milyen jó tulajdonságokkal rendelkeztek, és mennyire átütően tudták megörökíteni azokat.

Így kezdődött el, az évezredek óta tartó, hagyomány és tudomány, ami a mai, modern lótenyésztés is alapul.

A modern lófajták kialakulására az arab, a berber és a spanyol ló bírt a legnagyobb hatással. Ezek közül legalább egy megtalálható minden modern lófajta ősei között.

A ló szaporodása

A ló emlősállat, melynek szaporodása történhet természetes vagy mesterséges fedeztetés útján. A mének folyamatosan nemzőképesek, a kancák viszont csak az úgynevezett sárlás időszakában termékenyíthetők eredményesen, amely 20 napos megszakítások után körülbelül 3-5 napig tart.

A kancák 11 hónapig, azaz 325-350 napig vemhesek. Az ideális fedeztetési idény az északi féltekén márciustól szeptemberig tart, így a csikók február vége és augusztus között, a tél elmúltával jönnek világra.

Érdekesség, hogy szinte minden csikó éjszaka születik meg. A csikók legtöbb lófajta esetében hat hónapos korukig szopnak.

copyright: horses16.gp