Magyar csillag a lovastusa egén

A gidrán fajta kialakulása egy kis termetű, Egyiptomból származó arab ménhez köthető, mely 1816-ban került Bábolnára, és Gidran Senior néven került a méneskönyvekbe. A nemes vérű mén arab, erdélyi, holsteini, mecklenburgi, moldvai, török és spanyol kancákat fedezett, és utódai közül hat törzsmén került ki. Ezeket Mezőhegyesre vitték, ahol a legnagyobb hatást Gidrán I. és Gidrán VI. fejtette ki a lóállományra. Ebben az időszakban még a méneseket az egyedek színe alapján különítették el. A későbbi vizsgálódások során derült ki, hogy Mezőhegyes 5. számú ménese, a "sárgaménes" az egyedek származása alapján Gidran Seniorra vezethetők vissza. Ekkor kezdődött a gidrán fajta tudatos tenyészete. A kancákat angol telivér vagy gidrán ménekkel fedeztették, a nem csak gidrán vérű egyedeket azonban nem tenyésztették tovább. A mai napig minden egyed apai ágon visszavezethető egy-egy vonalalapító ménre. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadügyminisztériuma 1885-ben ismerte el a gidránt önálló fajtaként.
   Az állomány a kezdetektől elsősorban hátaslónak tenyésztették, hisz az igás feladatokra már ott volt a nóniusz, a könnyűigás feladatokat pedig a furioso-north star látta el. A gidrán végül huszárló lett, mely gyorsasága és elegáns külleme miatt igen népszerűvé vált.
  Az eredeti gidrán állomány 15 kancára vezethető vissza, melyekből sajnos több család kihalt az elmúlt évszázadok során. Az első világháború után 74 tenyészkanca Romániába került, és a további veszteségek után mindössze 13 kanca maradt mezőhegyesen. A második világháború során a furioso-north starhoz hasonlóan megpróbálták kimenekíteni az állományt Magyarországról, de végül csak 28 kanca érkezett vissza nyugatról.
  A fajta regenerálását kisbéri félvér és arab ménekkel végezték. Ennek köveetkeztében a gidrán anglo-arab jelleget kapott, és az állomány igen rövid idő alatt felértékelődött. 
  A gidránok 1857-ben elkerültek Mezőhegyesről, új otthonuk a Dalmandi Állami Gazdaság sütvényi ménese lett, ahol az állomány nagy részét átkeresztezték más fajtákkal. 1957-ben mindössze 3 fajtatiszta gidrán mén és 16 törzskanca volt Magyarországon. Ebben az évben 21 kancát vásároltak a hazai népies állományból, két tisztavérű gidrán mént pedig Bulgáriából hoztak haza. Az új törzstenyészet Borodpusztára költözött.
  1996-ban Borodpusztáról és Sütvényből a Somogy megyei Marócpusztára, a Pannon Lovasakadémia igazgatása alá került a teljes állomány, ahol génmegőrző tenyésztés és az egyedek elsősorban lovastusában való versenyeztetése folyik. A gidránok csekély számukhoz képest igen eredményesek.
  Ma körülbelül 160 tenyészkanca található Magyarországon, ezen kívül Romániában és Bulgáriában vannak még gidrán ménesek.

Információk

Vérmérséklet: melegvérű

Marmagasság bottal: 155-168 cm

Szín: sárga

Felépítés: nagy rámájú, tömeges test, nemes, egyenes fej, középmagasan illesztett nyak, széles szügy, dőlt vállak, erős mar, közepesen hosszú hát, erős, egészséges lábszerkezet

Jellemzők: intelligens, atletikus, gyors és szívós, általában jó ugróképességgel rendelkezik

Hasznosítás: hátaslóként

Származási hely: Magyarország, Bábolna majd Mezőhegyes

Eredet: 19. század

Élettere: kontinentális éghajlat 

 copyright: horses16.gp