A lovas és a ló kiképzése a végeredmény szempontjából egyazon folyamat két oldala. Az elérni kivánt cél a következő: egy egyensúlyban dolgozó, engedelmes és figyelmes ló, hátán egy gondolkodó, hatákony segítségeket adó lovassal. Kettejük összhangja teszi lehetővé a jól végzett munka örömteli érzését, legyen szó akár versenyzésről, akár tereplovaglásról, akár bármilyen más, lóháton folytatott tevékenységről.
A lovas kiképzése a következő alappilléreken nyugszik: a lovas ülésének és mozgásának tudatos ismerete és az erre irányuló érzék, valamint a segítségadáshoz és a lovagláshoz szükséges technikai tudás elméleti és gyakorlati ismerete.
A ló megfelelő kiképzéséhez elengedethetetlenek a következők: a ló testfelépítésének és mozgásának, aktuális képzettségi szintjének, valamint fizikai és mentális állapotának pontos feltérképezése és ismerete, illetve a lovas arra irányuló érzéke, hogy a lóval fizikai és mentális állapotának, valamint képzettségi szintjének leginkább megfelelő munkát és feladatot végezze.
A ló és a lovas kiképzése során a legfontosabb szempont a fokozatosság elve. Bármilyen célt tűzünk is ki, fontos, hogy lépcsőfokonként haladjunk a megvalósítás útján.
A kezdeteknél vegyük figyelembe, hogy a kiképzés olyan, akár a gyerek beiskolázása, ezért legyünk türelmesek. Gondoljunk csak bele, hogy egy kezdő lovas számára már az egyensúly megtalálása is komoly feladat, ahogy egy fiatal ló számára is sokszor nehézséget jelent a lovas súlyát hordani.
A lovas üléséről és a segítségadásról szóló részben, már áttekintettük, mit kell először elsajátítania egy kezdő lovasnak.
A ló kiképzésénél a következő szempontoknak kell teljesülniük:
- ütem
- egyenesség
- elengedettség
- támaszkodás
- lendület
- összeszedettség
Mindezek együttesen az egyensúly és az átengedőség meglétét eredményezik: azt az ideális állapotot, melyben a ló a legkönnyebben irányítható, és amelyben a legszívesebben dolgozik.
Na most nézzük részletesen!
Ütem:
Az ütem meghatározása a következő: ,,a hangsúly és a hangsúlytalanság rendszeres váltakozása".
A ló jármódjaira értelmezve a jelentése így hangzik: a patadobbanások természetes egymásutánja a lábsorrendnek megfelelően.
A lovasnak először is meg kell éreznie a ló mozgásának természetes ütemét, amely egyedenként eltérő lehet. Ezután meg kell tudni tartania, sőt esetenként át is kell tudnia alakítani azt.
Az előforduló ütemhibák abból adódhatnak, hogy az egyenletes mozgásban zavarok keletkeznek, aminek oka lehet, hogy a ló siet, vagy nem megy megfelelően előre, esetleg időnként szabálytalan mozdulatokat tesz, illetve egyenlőtlen hosszúságokat lép. Elméletileg a sietve, kapkodva mozgó ló is dolgozhat ütemesen, a kiképzés szempontjából azonban ez az ütemesség nem vezet eredményre.
Egyenesség:
Az egyenesség, más néven egyenesre állítottság a következőt jelenti: egyenes vonalon mozogva a ló összes csigolyája egyenes vonalat alkot. Ennek eredményeképp a ló hátulsó lábai pontosan az elülső lábak mögött haladnak.
Erre azért van szükség, mert a ló csak az egyenesre állítottság állapotában tud a hátulsó lábakkal megfelelően maga alá lépni, elegendő tolóerőt kifejteni, és csak így lehetséges a terhelés egyenletes eloszlása a ló két oldalán.
Az egyenesség állapota kevés lónak adatik meg természetszerűleg. A ló fiatalkori ferdeségét sokszor az határozza meg, hogy melyik oldalán feküdt magzati állapotában.
Elengedettség:
Az elengedettség állapotában lévő ló ellenkezés nélkül, lazán, nyugodtan, ezzel együtt figyelmesen és megfelelő tartásban mozog. Az elengedettség az átengedőség nélkülözhetetlen feltétele.
Az elengedettséget két részre oszthatjuk a jobb megértés érdekében. A belső elengedettség a ló megfelelő pszihikai állapotát jelenti: a tanulásra és a teljesítményre való fizikai készséget jelenti.
Az elengedetten mozgó lóra sokan mondják, hogy boldog ló. Ha megyfigyeljük munka közben, elégedetnek és kiegyensúlyozottnak látjuk. Talán ebben a megközelítésben reljik az elengedettség legjobb meghatározása.
Támaszkodás:
A támaszkodás feltétele a ló szája, valamint a lovas keze közötti finom és folyamatos kapcsolat. Ennek megléte esetén a ló lovasának legapróbb szársegítségére is reagál. Abban az állapotban, mikor a ló elfogadja a lovas kezét, létrejön a támaszkodás. A támaszkodás állapotában lévő ló orrának vonala enyhén a függőleges előtt található. Tarkója laza, nyakát pedig enyhe ívben tartja. A támaszkodás hiányában a ló nem vagy csak részben fogadja el a lovas szársegítségeit, sőt, könnyen meg is ijedhet attól, ha a lovas nem megfelelő kontaktus esetén hirtelen hozzányúl a ló szájához.
Lendület:
A lendületen ebben a megközelítésben nem elsődlegesen a sebességet értjük. Egy ló rövid vágtában is mozoghat lendületesen. Azt a lendületet, amely az átengedőséghez kell, a lovas lovagolja ki a lóból. A lendülethez hozzátartozik a mozgás térölelősége, valamint a hátsó lábak, a ló "motorjának" aktivitása.
Összeszedettség:
Az összeszedettség állapotában a ló súlypontja a hátulsó lábak felé tolódik. Az egész ló, akár egy összenyomott rugó, összetolódik, és a ló természetes feligazítottsága is megfigyelhető. Ebben az állapotában a ló jól reagál minden segítségre, és a ló számára minden feladat elvégzése jóval könnyebbé válik.
Számos vita folyik arról, hogy az imént felsorolt szempontok milyen sorrendben teljesülnek a ló kiképzése, illetve a napi munka során. Egyértelmű sorrendet általánosan lehetetlen felállítani, hiszen vannak például lovak, melyek egy adott pillanatban ütemesen mozognak, mégis ferdék, ahogy fordítva is előfordulhat.
A szempontok sorrendbe állítása tehát lovanként eltérő. Egy azonban biztos: éreznünk kell, hogy a lovunk mely szempontok szerint dolgozik megfelelően, és melyeket kell megtanítanunk neki. Ennek tudatában meg tudjuk határozni, hogy pontosan milyen munkára van szüksége célunk elérése érdekében.
A ló kiképzésének célja, hogy az itt felsorolt szempontok egyidejűleg teljesüljenek. Mindezek tudatában nem meglepő, hogy a fiatal lovak kiképzése éveket vesz igénybe. A helyesen idomított ló azonban később bőségesen meghálálja a rá szánt időt és energiát.
copyright: horses16.gp |