A ló él, figyel, érez, reagál és emlékszik, ezért legfontosabb tulajdonságainak és reakcióinak ismerete elengedethetetlen ahhoz, hogy megértsük viselkedését, és kommunikálni tudjunk vele. A "lóul gondolkodás" az első lépcsőfok a lovasemberré válás folyamatában.

A ló viselkedése ménesben:
    Ahhoz, hogy kommunikálni tudjunk a lóval, ismernünk kell a természetes életterében, azaz a ménesekben megfigyelhető viselkedését.
    A ló növényevő, menekülő állat. A legősibb adottságai közé tartozik az igen erős csoportösztön, hiszen a menekülő állatoknak csak csoportosan van esélyük a ragadozók portyázásainak túlélésére. Nem véletlen, hogy a ragadozók szinte sosem támadnak meg méneseket, inkább elkószált, esetleg beteg, magányos egyedekre vadásznak.
    Innen ered a ló azon tulajdonsága, hogy alapvetően csak más lovak társaságában érzi jól magát. Ez a sajátosság jól megfigyelhető a legelőn tartott lovaknál: legyen bármekkora is a ménes rendelkezésére álló terület, az egyedek általában viszonylag közel maradnak egymáshoz.
    Egységben az erő, ami a lovak esetében konkrétan az ellenség észlelését jelenti. Egy legelésző ménesben mindig akadnak teljesen éberen őrködő egyedek.
    A méneseket a domináns kancák vezetik. Ők azok az egyéniségek, akik a teljes ménes biztonságáért felelősek, ésők állnak a csoportban kialakult szigorú hierarchia élén. A ménesen belüli rangsor életkor, tapasztalat és erő alapján dől el. A lovak memóriája kitűnő: rövid konfliktusok után örökre megmarad, hogy pontosan hol helyezkednek el a hierarchiában.
    Irigylésre méltó, hogy egy egyed, legyen bárhol is a ménesbelo rangsorban, a helyéért vívott harcok után ismér kiegyensúlyozottá válik, és feltétel nélkül, békében elfogadja helyzetét. Az emberekkel nem érintkező lovak nem tartanak haragot és nem válnak sértődötté.
    Azokat a fiatal egyedeket, melyek nem akarnak beletörődni a hierarchiában elfoglalt helyükbe, a domináns kancák gyakran elzavarják a ménestől. A magára maradt ló a rá leselkedő veszélyek tudatában rövid időn belül visszatér a méneshez, és elfoglalja a neki szánt helyet.
    A lovak folyamatosan kommunikálnak egymással, ahogy óvják, ápolják és védik is egymást. Fő kommunikációs eszközük a testbeszéd és a hangok.

A ló testbeszéde:
A ló teljes testével beszél. A legszembetűnőbb reakcióit füle különböző állásaival mutatja, de az orrlyukai, a fej- és testtartása, valamint a faroktartása is mutatja pillanatnyi hangulatát.

Az éber figyelem állapota:
 A ló felemeli a fejét, a fülei előre mutatnak, orrlyukai pedig kitágulnak. Tekintete a figyelem forrása felé irányul. Ezt az állapotot jól megfigyelhetjük, ha békésen legelésző lovak észrevesznek minket, amint épp közelítünk feléjük. Ugyanez a figyelem észlelhető ugrólovaknál és fogatlovaknál, amikor az akadályhoz közelítenek.

Egy illat:
 A ló mélyen beszívja a levegőt, miután valamilyen fontos illattal találkozott. Felső ajkát felfelé csücsöríti, füle pedig enyhén hátrafordul, hiszen a hallás ilyenkor csak másodlagos.

Ágaskodás:
 Az ágaskodó ló erőfölényét igyekszik kimutatni. Az ágaskodás az emberrel való kapcsolat során sokszor ellenkezést is jelent.

Felszabadultan mozgó ló:
 A ló, ha hosszabb ideig nem mozgott, vagy ha erejét akarja megmutatni, gyakran különösen lebegős mozgással üget vagy vágtázik. A ló szabadon általában nem üget folyamatosan hosszú ideig, szívesebben lép vagy vágtázik. Ez az állapota képezi az egyetlen kivételt.

Játékra hívó magatartás:
 A lovak élénk figyelemmel és enyhén felemelt farokkal hívják játékra egymást.

Hempergés:
 A tisztálkodáson kívül élvezetet is ad.

Fenyegetés:
Más néven sunyítás. A ló ilyenkor leszegi a fejét, hátracsapja a füleit, és esetenként a száját is kitátja. Ezzel egy másik egyedet vagy az embert akarja elhajtani magától. Ez a fül- és fejtartás a ló nemtetszését mutatja.

Ásítás:
 Lehunyt szem, laza fülek, tátott száj: már-már emberi, ahogy a ló kimutatja a fáradtságát.

A ló és az ember kommunikációja
  A ló kezdetben egyenrangú félként tekintett az emberre. Úgy viszonyul hozzá, mintha egy másik ló lenne. Négylábú társunk hamar megérzi, alá kell-e az akaratát nekünk, vagy esetleg uralhat-e minket. 
  A ló társas lény, mely egyedül bizonytalanná válik. Mégis, ha huzamosabb ideig kell magányosan állnia egy istállóban, vagy társ nélkül jár ki dolgozni, idővel hozzászokik az egyedülléthez. Ha nem szeretnénk, hogy lovunk "besavanyodjon" a magánytól, más állatot is - kecskét, kutyát, nyulat vagy bárányt - költöztethetünk mellé.
  A csoportösztön a ló kiképzésekor sokszor nehézséget okoz, mive a fiatal ló nem akarja otthagyni társait, ezért nem koncentrál megfelelően a munkára. Ilyenkor sokat segíthet, ha várjuk, míg megnyugszik. Ne feledjük, hogy az egyedüllét számára nem természetes állapot.
  A ló csoportösztönét azonban sok helyzetben hasznosíthatjuk is: ha például lovunk nem akar átmenni egy szűkebb átjárón vagy patakon, egy tapasztalt, rutinos ló mögött valszeg szívesebben végzi el a számára félelmetes feladatot.
  Alapvető követelmény, hogy lovunk bízzon bennünk. Az a ló, amely rossz élményeket szerzett az ember mellett, nem felejti el könnyen a tapasztalatait. Egy lovat elrontani sokkal könnyebb, mint újra visszanyerni a bizalmát. Ez a ló minden életterületére igaz: legyen szó lószállításról, ugratásról, lóra való felszállásról, vagy akármilyen más jellegű, lóval való kapcsolatunkról, a bizalom elengedethetetlen. 
  Átmenetileg érhetők el eredmények erőszakos módszerekkel is, a ló azonban nem hagyja, hogy becsapjuk magunkat. Egy idő után félreérthetetlenül jelezni fogja, hogy helytelenül bánunk vele.
  A ló környezetében fontos, hogy lehetőleg ne végezzünk hirtelen, kiszámíthatatlan mozdulatokat. Legyünk magabiztosak, nyugodtak és határozottak. A ló megközelítésekor tegyük lehetővé, hogy négylábú társunk időben észrevegyen bennünket, nehogy megriadjon hirtelen közelségünktől. Ismeretlen lóval való első kontaktusunk során figyeljünk, hogy lehetőleg ne járkáljunk a fara mögött. Később, az egyed megismerésével már tudni fogjuk, hogyan reagáll a közelségünkre. 
  A ló, mivel igen kifinomult érzékszervekkel rendelkezik, hamar megérzi, ha félünk, bizonytalanok, vagy kiegyensúlyozatlanok vagyunk. Próbáljunk ezen az állapoton változtatni, mielőtt a lóhoz közelítenénk, különben könnyen lehet, hogy négylábú társunk átveszi azt a diszharmóniát, ami épp bennünk uralkodik. A kapkodás, félelem, és bizonytalanság könnyen balesethez vezethet.
  A félelem mindemellett teljesen természetes érzés, amiért nem kell elítélnünk soha sem önmagunkat, sem a lovat. A veszélyhelyzetekre adott testi-lelki reakcióinknak tudatában kell lennünk, és nem szabad olyan helyzeteket elvállalnunk, melyeknek pozitív kimenetelében nem bízunk. Így számos rossz élménytől megkímélhetjük magunkat és a lovunkat, és lehetővé tehetjük, hogy lépcsőfokonként, együtt fejlődjünk és váljunk egyre magabiztosabbá.
  A ló folyamatosan tanít minket: a vele való kapcsolatunk jobb önismeretünk, személyiségfejlődésünk és önmagunk megvalósításának feontos eszköze is lehet. Ügyeljünk négylábú társunk jeleire! 

copyright: horses16.gp