A lótartáshoz nem árt ismerni lovunk természetből fakadó igényeit. A ló nap 16-18 órát mozog, miközben vándorol és táplálkozik. A táplálkozás a teljes nap folyamán, kis adagokban történik. A ló viszonylag kis gyomra és kevés magához vett élelem miatt képes a gyors menekülésre. 
  A ló mindig tisztán tartja táplálkozási helyét. Ürítése ürülék és vizelet formájában történik. Az ürülék mozgás közben is távozni tud a szervezetből, ami akár óránként, de stressz hatására ennél gyakrabban is előfordulhat. A vizelés, amihez a lónak szét kell terpesztenie hátulsó lábait, jóval ritkábban történik, mint a trágyázás. Ha nem elég nyugodtak a körülmények, a  ló akár órákig is képes visszatartani vizeletét.
  A lónál háromféle alvást figyelhetünk meg. A mély alvás folyamán fekszik, és gyakran álmodik is. Ezért látható néha, hogy alvó ló lábai mozognak, és esetleg hangokat is hallatt.A felületes alvás és a szendergés állapotára négylábú társunk állva is képes. Ezen képességének kialakulására a rá leselkedő veszélyek miatt volt szüksége.

A ló tartása istállóban:
  Az istállókkal szembeni legfontosabb kitétel, hogy biztosítsanak megfelelő szellőzést, a huzat azonban nem kívánatos. Az istállónak leginkább alkalmas épületek jelentős belmagasságúak és a légtér felső harmadában ablakok találhatók.
  A jó istálló tágas folyosókkal / folyosóval rendelkezik, ahol sérülésveszély nélkül tudjuk kivezetni a lovakat. A folyosón sose hagyjunk olyan tárgyat, amely miatt egy elszabadult ló esetleg megsértheti magát!
  Az istállókban tartott lovakat bokszokban vagy állásokban helyezik el, bár ez utóbbi már egyre kevesebb helyen fordul elő, hiszen nem biztosít elég helyet a ló számára fekvő pihenéshez.
  Az ideális lóboksz mérete minimum 12 m², hogy lakója kényelmesen meg tudjon fordulni, illetve le tudjon feküdni benne.
  A bokszok speciális fajtája az angolboksz. Ilyenkor a ló helyének ajtaja közvetlenül a szabadba vezet. Így lehetővé tesszük, hogy a ló ,amennyiben kidugja a fejét az istállóajtón, félig-meddig a szabadban legyen, kellő levegőhöz jusson, és nem utolsó sorban nézelődni is tudjon.
  Különösen ügyeljünk rá, hogy a bokszban semmilyen kiálló vagy éles szélű felület ne legyen, mert a ló könnyen felsértheti magát járkálás vagy vakaródzás közben.
  A modern istállókban a bokszok fala fából van, vagy ha téglából épült, akkor vagy gumival, vagy valamilyen más béléssel kipárnázzák. A hempergő vagy fekvő ló könnyen horzsolásokat szerezhet a felkelésnél, amennyiben teste az érdes felülethez dörzsölődik.
  A bokszban folyamatosan biztosítani kell a friss vizet, akár vödör, akár önitató segítségével. 
  A lónak víz mellett nyalósóra is állandóan szüksége van, így tudja pótolni az elvesztett sómennyiséget.
  A bokszokban alom található, amely a leggyakrabban szalma. Bizonyos lovak azonban megeszik maguk alól a szalmát, és gyakran úgynevezett szalmahasat növesztenek, ezért  faforgács vagy  kenderalom is  helyezhető alájuk. Az alom lényege, hogy jó nedvességszívó képességgel bírjon, és könnyű legyen cserélni.

Karámozás és jártatás:
  A ló mindennapi életéhez hozzátartozik a szabadon való, lovas nélküli mozgás, melyre a legjobb lehetőséget a karámozás nyújtja. Ekkor a ló egy fakerítés és / vagy villanypásztor, által bekerített területen tartózkodik - egyedül vagy társakkal -, így kedve szerint mozoghat. A karámozás fontos a ló mozgásigényének kielegítése szempontjából, ezen kívül a  ló vándorláshoz szokott testének egészségesen tartásához is elengedethetetlen a napi mozgás.
  A karámokban mindenkor szükséges a tiszta víz, valamint egy árnyékos beálló - fa vagy épület - megléte.
  Azokban a lovardákban, ahol nincs lehetőség karámozásra, illetve ahool kondíciómunka folyik, kitűnő segítséget nyújt a jártatógép. Itt egy kb. 20 m átmérőjű körön, egy elektromos vezérlőrendszer segítségével, egymástól elválasztva mozognak a lovak, leggyakrabban lépésban, de alkalmanként ügetésben is.
  A jártatógépéhez hasonló hatásúak a lovak számára készített futószalagok. A jártatóval ellentétben a futószalagon azonban nem körívben, hanem egyenes vonalon dolgozik a ló, és a berendezés akár hegymenetre vagy leejtőre is állítható, erősítve ezzel a ló különböző izomcsoportjait.

Ridegtartás
 A ridegtartásban élő lovak legelőn vagy karámban élnek. Nincs istállójuk, csak valamilyen fedett beálló áll rendelkezésükre. Takarmányukat a karámban kapják, ami a csoport kevésbé erős tagjai számára megnehezíti a táplálékhoz jutást, ha az erősebb lovak elüldözik őket az élelemtől.
  A ridegtartásban élő lovak számára szintén fontos a friss víz biztosítása.

Tartás ménesben
  A ménesben tartott lovak nappal legelőn, éjjel pedig egy nagy közös istállóban vannak. Általában a tenyészkancákat illetve a csikókat tartják ménesekben, hiszen a sok mozgás, a tiszta levegő és a jó minőségű füvekk ideális körülményeket biztosítanak a kancáknak a vemhesség idején, illetve a csikók felneveléséhez.
  A ménesben tartott lovak nagyon ritkán betegszenek meg, hiszen ez a tartásmód igen közel áll a ló természetes életkörülményeihez.

A legelő
  A jó legelőn különböző, kitűnő minőségű fűfélék találhatóak, melyek megfelelő mennyiségű vizet kapnak, így nyáron sem égnek ki. A legelőn árnyék is található a lovak számára, és természetesen a friss víz sem hiányozhat.

copyright: horses16.gp