Kialakulása:
  A díjlovaglás, más névem idomító lovaglás olimpiai szakág, melynek gyökerei egészen odáig nyúlnak vissza, amikor az ember eőször felült a ló hátára. A lovassportok ezen szakága ugyanis abból az igényből fejlődött ki, hogy az ember befolyásolni és irányítani tudja a lovat. Ennek értelme eleinte főként egy-egy úticél elérése volt, lehetőleg a lovas által kívánt sebességgel és útvonalon. Később azonban az ember felismerte, hogy a lovaglás művészetté fejleszthető, és hogy akaratunkat úgy is érvényesíthetjük a lovon, hogy harmóniában maradunk vele, lehetővé téve, hogy négylábú társunk ugyan olyan élvezetét lelje a közös munkában, mint mi magunk. Ez a harmónia a díjlovaglásban jelent meg először tejlesítendő kritériumként, de ma már a lovassportok mindegyikére érvényes, hogy csak a lóval összhangban lehet csúcsteljesítményt nyújtani.

Célja:
  A kisebb kategóriájú díjlovaglóversenyeken 20x40, a nagyobbakon 20x60 méteres bekerített pályán - úgynevezett díjnégyszögben - kerül sor a feladatok teljesítésére. A lovagolandó feladatokat (programokat) nehézségi fokuk alapján különböző kategóriákba sorolja a díjlovaglószabályzat. Az egyes programok pontosan leírják, hogy mely idomító adatokat milyen sorrendben kell végrehajtania a lónak és lovasnak. A legkönnyebb programok a lovasiskolák alapvető gyakorlaait tartalmazzák (kiskör, átlóváltás, nagykör sötöbö.), míg a nehezebb kategóriák perdüléseket (piruett), passage-t, piaffot, sorozat-ugrásváltást és egyéb magasszintű feladatokat foglalnak magukba. A díjlovasprogram, legyen bármily nehéz is, nem tartalmaz olyan elemet, amely ne lenne része a ló természetes mozgásfolyamatának. Az igazán komoly feladatok természetesen csak tudatos képzés eredményeként teljesíthetőek.
  Az előre rögzített, kötelező programokon kívül gyakran rendeznek kűrversenyszámokat is, melyben a lovas egyénileg választott zenére, saját összeállítású programmal indul. A kűr esetében előre rögzítik, hogy milyen feladatoknak kell feltétlenül benne lenniük a programban annak érdekében, hogy a különböző bemutatók nehézségi fokuk alapján mérhetők és egységesen értékelhetők legyenek.

Értékelés:
  A díjlovaglóversenyeket nehézségtől függően három-öt bíró pontozza, a produkciókat a díjnégyszög küllönböző pontjairól nézve. Minden teljesített feladatot 0 és 10 közötti pontszámmal díjaznak. A 0 jelentése nem végrehajtott, a 10 ponté pedig kitűnő. Bizonyos feladatok kiemelt szerepet kapnak, így dupla súllyal számítanak a végső értékelésbe. A program végén a szerzett pontokat összeadják, és ennek alapján alakul ki a végő sorrend.
  Az egyes feladatok értékelése mellett a versenybírók az összbenyomást is pontozzák. Itt olyan szempontok alapján értékelnek, mint a lovas befolyása és ülése, a ló lendületessége, elengedettsége, fegyelmezettsége és jármódjainak tisztasága. Zenés kűr esetén a művészi érték és a kűr technikai kivitelezése is mérvadó.

Mit kíván a díjlovaglás a lótól és a lovastól?
  A jó díjló egyensúlyban, elengedetten, kötetlenül és nyugodtan mozog. Képességei között megtalálható a ruganyos, térölelő, laza mozgás és az ezt lehetővé tevő, megfelelő testalkat: arányos test, hosszú, enyhén ívelt nyak, laza tarkó, közepesen hosszú, szabadon lebegő hát, jól izmolt far és hosszú, erős lábak. A helyesen képzett, díjlovaglásra alkalmas ló végig a lovasára koncentrál, és azonnal reagál annak legapróbb segítségére is.
  A jó díjlovas precíz, kitűnő ütemérzékkel rendelkezik, és a megfelelő pillanatban jól tudja alkalmazni mindazon segítségeket, mellyekkel irányítani tudja lovát. Jó érzékkel, finoman érvényesíti akaratát. Higgadt lelkiállapotban, feladatra koncentrálva lovagol, nemcsak a versenyeken, hanem a felkészülés során is.