Kialakulása
  A fogathajtás gyökerei az első lovas szekerek idejéhez nyúlnak vissza. Már az ókori görögök és rómaiak is rendeztek fogatversenyeket, ahogy használtak harci fogatokat is. Ezek eleinte csupán egy-két személy szállítására voltak alkalmasak, de később, a harci kellékek elsaporodásával, majd a személy - és áruszállítás elterjedésével, nagyobb méretű, egyre több ló által húzott kocsik is mindennapossá váltak. A fogathajtás egy több ezer éves modernizációs folyamat, valamint a lovaskultúra ősi hagyományainak egyidejű hatására válhatott a mai modern lovassportok egyikévé.

Értékelés
  A hajtók egyes, kettes és négyes fogatban versenyeznek. Az egyes fogathajtók egy lóval és egy segédhajtóval, a kettesek három lóval és egy segédhajtóval, míg a négyes fogatok öt lóval és két segédhajtóval nevezhetnek a versenyre. A hajtó nevezett lovai közül tetszés szerint állíthatja össze fogatát a verseny különböző feladataihoz.
  A modern fogathajtóversenyek lebonyolítási formájának fő célja a fogatok sololdalúságának tesztelése. Ennek megfelelően a komoly fogathajtóversenyek a lovastusához hasonlóan több részből állnak.
  Az első feladat a díjhajtás, ahol a díjlovaglás analógiájára a fogatban dolgozó lovak és a hajtó összhangjának és közös munkájának tesztelése a cél. A közelezően teljesítendő feladatsor elemeit 0 és 10 pont közötti értékkel díjazza egy három- vagy öttagú bírói testület. A szempontok a feladatok pontos végrehajtásán kívül a következők: a lovak jármódjainak tisztasága, a mozgásuk szabadsága, a lendületesség, a lovak engedelmessége és segítségekre való reagálása, a hajtó segítségei, valamint a fogat megjelenése és a lovak ápoltsága.
  A második teljesítendő feladat a maratonhajtás, ahol a fogatoknak egy kijelölt terepszakaszon kell haladniuk, amely akadályokat is tartalmaz. 
  A terepakadályok számos kaput is tartalmaznak. A verseny pályaépítője kijelöli, hogy a fogatoknak mely kapukon, milyen sorrendben kell áthaladniuk. A feladatok sokszor többféle útvonalon os megoldhatók, és a hajtó a maraton előtti pályabemutatón dönti el, hogy számára melyik utvonal a legkedvezőbb.
  A fogatok helyezési sorrendje a terepakadályokban eltöltött idő alapján alakul ki.
  Az utolsó versenynapon kerül sor az akadályhajtásra, melynek során a fogatoknak számozott, gumiból készült akadálykapuk- úgynevezett selybák között haladva, az azokra tett teniszlabdák leverése nélkül kell teljesíteniük egy, a selybák által meghatározott útvonalat. Itt a legkevesebb hibapontot gyűjtő, leggyorsabb fogat végez az élen. 
  A verseny végső győztesét a három feladat összesített eredménye alapján hirdetik ki.
  A kisebb fogathajtóversenyeken gyakran csak akadályhajtást rendeznek. 

A jó fogatló és hajtója
  A jó fogatló gyors, szívós, robbanékony, engedelmes, bátor és kiegyensúlyozott. Térölelő mozgással és kitűnő kondícióval rendelkezik. Érzékenyen reagál a hangsegítségekre, de nem fél a zajtól. Testfelépítésében elsődleges szempont az erős szügy és far, valamint az acélos lábszerkezet. A díjhajtásban jól használható lovak elegáns megjelenésűek, laza tarkóval és közepesen hosszú, enyhén ívelt nyakkal rendelkeznek.
  A jó hajtó finom kézzel és következetes hang- és ostorsegítségekkel irányítja fogatát. Maximálisan tud összpontosítani, emellett kellő taktikai érzékkel és kimagasló reflexekkel rendelkezik.

copyright: horses16.gp