Na újra jelentkezem. Azt hiszem 4 vagy 5 napja írtam a bevezetőt. Azóta igazából semmi nem történt. Csak pár dolog. Végre megjött a zsákos lucerna. Azt mondják, hogy ez jót fog tenni Sábának, mert sok benne a kalória és a zsír. Voltunk olyan eszesek, hogy beáztatjuk etetés előtt fél nappal az adagot és úgy adjuk a lónak. Azért tesszük ezt, hogy többet tudjon enni, mert különben a ló gyomrában szívná fel a nedvességet és senki sem szeretne gyomorrepedéses lovat. Péntek óta lement megint róla pár kiló, de nem nagyon látszik rajta, csak akkor ha végighúzod a hasán a kezed. Szerencsére már nem néz ki, úgy mint 1 hónapja. Akkor aztán nagyon sovány volt. Akkor jöttem meg Balatonról és el is sírtam magam, hogy hogyan néz ki szegény ló. Na, de jobb dolgokról dumáljunk. Rájöttem, hogy egy boldog, szép és kajás lovam van. Azt mondják, hogyha egy ló „fingik” (olyan hangot ad ki a száján), akkor boldog. És Sába folyton azt csinálja. Tavaly, futószárazás közben nagyon boldog volt. Hát igen. A közelbe csődörök voltak. Mitől szép? Mert ló. És a ló egy csodás állat. És ő gyönyörű. Miért kajás? Kikapta a kezemből a vizes vödröt és bejött a takarmányosba, hogy kapjon almát és dinnyét. Imádom ezt a lovat. Egyszerűen csodálatos. Ma már olyan hangosan köszönt, hogy azt hittem, csődör van a közelben. Akkor szokott csak nyeríteni. Most viszont egy óriási nyerítéssel várt. Én meg mentem hozzá a szokásossal –Picim! Szia Picim! Ó édesem annyira hiányoztál. Hoztam neked almát!- Na igen ez a napi köszönésem neki. Amint kinyitottam az ajtót, ment volna ki be én még elfutottam az útjából. És akkor elvágtatott. De csak a karám végébe. És az első. Meghempergőzött a fűben. Pénteken hófehérrel pucoltuk, úgyhogy üzenem Dorcsi, hogy jöhetsz újra lovat pucolni! 
dorcsii: okéska^.^

by Niky
copyright: horses16.gp