A holland melegvérű fiatal fajta, csupán az 1950-es évek óta tenyésztik. A gelderlandi és groningeni fajtáktól származik, melyekben norfolki ügető, yorkshire-i, clevelandi és hackney vérvonalak is voltak. A második világháború után a fajta kitenyésztéséhez francia, angol telivér, holsteini és trakehneni méneket használtak. A holland melegvérűt 1958 óta törzskönyvezik. A fajta hivatalos neve Holland Melegvérű Lótenyésztő Egyesület (KWPN, Koninklijke Vereniging Warmbloed Paardenstamboek Nederland).
  A fajta egyedeit a mai napig keresztezik idegen vérű ménekkel. A tenyésztésbe kerülés szempontja a jó karakter, az egészséges test valamint a jó mozgás és ugróképesség.
  A fiatal apaménjelöltek 100 napos kiképzésen vesznek részt, melynek végén vizsgázniuk kell. A vizsga több részből áll: lovas alatti sík- és ugrómunka, munka fogatban, valamint vizsga terepen, vizes és természetes akadályokkal. A legjobban teljesítő egyedek megkapják a fedeztetési engedélyt, amit még később visszavonhat a tenyésztőegyesület, ha a mén utódai nem elég eredményesek. A tenyészkancák kiválasztása a sportban való kipróbálás mellett a mozgás és a testfelépítés alapján történik. A ménekhez hasonlóan a kanca is elveszítheti a tenyésztésre való jogosultságot, ha a csikói nem felelnek meg a tenyészcélnak.
  Az egyedek szigorú kiválasztása és mindezen jó tulajdonságok megléte egy kitűnő sportlótípust eredményezett: a fajta díjugratásban, díjlovaglásban, lovastusában, fogathajtásban és lovastornában világszínvonalon is eredményes.
  A holland melegvérűnek ma három típusát különíthetjük el: a hátas típust, mely a monder sportlótípus megtestesítője, a hámoslovat (tuigpaard), melyet akciós, magas mozgása és aktív mellsőlábtevékenysége miatt bemutatókon használnak könnyűfogatok előtt, valamint a hátas-fogatos típust, mely nagy hányadú gelderlandi vérrel rendelkezik, és sokoldalúan hasznosítható.

Röviden
Vérmérséklet: melegvérű
Marmagasság bottal: kb. 163 cm
Szín: minden alapszín
Felépítés: nemes, egyenes fej, arányos, atletikus test, dőlt lapocka, erős mar, közepesen hosszú hát, jól izmolt far, szabályos, erős lábszerkezet
Jellemzők: sokoldalúan hasznosítható, kiemelkedő mozgású minden jármódban, általában kiváló ugróképességgel rendelkezik
Hasznosítás: hátaslóként
Származási hely: Hollandia
Eredet: 20. század
Élettere: óceáni és nedves kontinentális éghajlat

Érdekesség
  A fajta egyedeit megpróbálják 165 cm-nél nem nagyobbra tenyészteni, mert a túl nagy méretű lovak kevésbé aktívak, mint az alacsonyabbak, valamint a kisebb lovakat etetni is gazdaságosabb.
  Számtalan holland melegvérűt lehetne említeni, mely beírta nevét a lovassportok történelemkönyvébe. Tjeerd Velstra holland lovakkal nyerte 1980-ban a windsori négyesfogathajtó világbajnokságot. Olympic Ferro Coby van Baalennel a nyergében csapatezüstöt szerzett a sydney-i olimpia díjlovagláó bajnokságán. De Sjiem és Jeroen Dubbeldam szintén Sydney-ben, díjugratásban lett egyéni olimpiai bajnok.

copyright: horses16.gp