Nagy szív és apró lábak a hegyi közlekedés szolgálatában

  A hucul  a Kárpátok hegyvidékeiről származik, a Tisza, a Prut, a Cseremosz és a Brodina forrásvidékeiről. A fajta állítólag a konikhoz hasonlóan a tarpán vadló közvetlen leszármazottja, ez azonban nem bizonyítható egyértelműen. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy a fajta a legősibbek egyike Európában, melynek kialakulását az ázsiai vadló is befolyásolta.
  A hucult a kozákok és a tatárok háziasították. A 19. század második felében, a katonai használatra való tenyésztés széles körű elterjedésével az egyedek nagy részét más fajtákkal is keresztezték, így a fajtiszta állományt 1918-ra a kihalás veszélye fenyegette. A hucul törzskönyvezése 1924-ben kezdődött, és ez végül biztosította a fennmaradást.
  A hucul arról vált híressé, hogy nehéz csomaggal a hátán is képes biztosan mozogni a szinte járhatatlan, havas és jeges hegyi ösvényeken. Ez a tulajdonság igen hasznossá tette azokban az időkben, amikor a hegyeken való átkelés még komoly kihívás elé állította az utazókat. A dél-lengyelországi hegyvidékek bizonyos részein még a mai napig betölti ezt a szerepet, ezen kívül pedig elsősorban fogatban használják. Kevésbé jellemző a hátaslóként való hasznosítás, annak ellenére, hogy a hucul megbízható és barátságos társ gyermekek lovagoltatásában is.
  Ma Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában, Csehországban és Ukrajnában található tisztavérű ménes, összesen körülbelül 2000 egyeddel.

Röviden
Vérmérséklet: melegvérű
Marmagasság bottal: 123-148 cm (kisló)
Szín: pej, fekete, fakó, egérszürke, ritkán tarka
Felépítés: közepes méretű fej, széles, alacsony mar, rövid, kompakt test, erős lábszerkezet, gyakori kardállás, acélos paták, dús sörény és farok
Jellemzők: erős, nagy munkakedvű és teherbírású, könnyen kezelhető, rendkívül igénytelen és szívós, hosszú életű, kimondottan termékeny
Hasznosítás: málháslóként, fogatban és nyereg alatt
Származási hely: Kárpátok, Közép-Európa
Eredet: történelem előtt
Élettere: nedves kontinentális éghajlat

Érdekesség
  A hucul egy kis népcsoportról kapta a nevét, pedig a lófajta sokkal régebbi, mint a névadója.
  Már az ókori Rómában is ábrázoltak katonalovakat, melyek a mai Románia területén lévő Dacia hadseregében használtak. Minden jel arra mutat, hogy ezek az ábrázolások a hucult örökítették meg. A huculról szóló első írásos emlék az 1600-as évekből származik. A forrás "hegyi tarpánként" említi a fajtát.

copyright: horses16.gp